Biró Tibor
1940–2024
Biró Tibor Bukarestben született 1940. május 18-án, 1946-tól Marosvásárhelyen élt. A középiskolát a Bolyai Farkas Líceumban végezte. Sikeresen felvételizett a temesvári Műszaki Egyetem elektrotechnika és a kolozsvári Babeș-Bolyai Egyetem matematika-fizika szakára. Az utóbbit választotta. Már egyetemi hallgató korában észrevetette magát azzal, hogy a Schrödinger-egyenletre egy addig ismeretlen megoldást adott. Tanári pályafutásának 42 éve alatt tanított fizikát Nagyernyében, Marosszentgyörgyön majd Marosvásárhelyen , a 3. sz. Ipari Líceumban, a Papiu Ilarian Líceumban, majd a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban. Mindenütt egyforma odaadással és alázattal követte célját, a fizika megkedveltetését. Kísérletezésre alapította a fizikával való elsődleges ismerkedést. Minden iskolában, ahol tanított nagyon jól felszerelte a laboratóriumot, azokat saját készítésű, találmány értékű eszközökkel gazdagította.
Sokszor hangoztatta, hogy minőségi fizika tudás feladatmegoldás nélkül nincs.
A tanárok, valamint a tanulók számára újszerű, furfangos feladatokat szerkesztett. Sok-sok feladatát és cikkét közölte a legrangosabb magyar szaklap, a Fizikai Szemle, a tehetséges diákok számára szerkesztett, Kolozsváron megjelenő FIRKA (fizika-kémia-informatika szaklap). Ez utóbbinak 25 éven keresztül állandó szerkesztője volt, abban kb.80 anyagot közölt.
A tehetséggondozás olyan módszereit gyakorolta, amelyek a maguk idejében mindig újszerűek, eredményesek voltak, a diákok egyéni kísérletezését segítették.
Irányítása alatt a legtehetségesebb diákok fáradságot nem ismerve készültek rangos versenyekre, ahol kiemelkedő eredményeket értek el. Két diákja nyert első díjat az Ifjú Kutatók Nemzetközi Konferenciáján, egy diákja harmadik díjat az Eötvös-versenyen, több diákja dobogós helyezett volt a romániai fizika tantárgyversenyen. Tanítványaiban mély nyomot hagyott a közös munka.
Horváth Emőke Ágnes (az Amerikai Kutatási alap Career-díjasa): „A tanár úr megtanított megfelelően kérdezni, az eredményeket hatásosan bemutatni, tudományos munkát írni és azt publikálni, valamint nem utolsó sorban nemzeti majd pedig nemzetközi versenyeket úgy megnyerni mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga“
Szente Bálint (Engineering Manager Bitdefender csoportvezetője): „Az egyszerű mechanikai kísérletektől, a termodinamikán át a radioaktivitásig, a lézerektől a kvantumfizikáig mindent bejártunk. Még relativisztikus fizikából is végeztünk kísérleteket gondolati síkon. Az elméleti fizika órák mellett a tanár úr bevezetett nekünk heti egy labor órát is. Kiemelném itt a rendre és a szakszerűségre való nevelést. Ezek az órák tanítottak meg arra, hogy mit jelent a kutatói munka és ennek dokumentálása. Továbbá megértette velünk, hogy mennyire fontos a precíz és következetes mérés, a kísérletek feljegyzése és megismétlése”.
Ezeknek a diákoknak a közös munka a későbbi hivatásukat is meghatározta, neves egyetemi tanárok, kutatók, informatikusok lettek, akik hazai intézményekben vagy rangos külföldi szellemi központokban dolgoznak.
„Miközben megmutatta nekünk a világ működésének varázslatos és egyben logikus összefüggéseit, felvértezett minket az egyszerűség, a becsület, a tisztességes munka erényeivel.” – mondja róla egykori tanítványa. Egész pályája során módszertani körökön, konferenciákon rengeteg, a módszertani könyvekben nem szereplő kísérletet mutatott be kollégáinak. A Marosvásárhelyen tanító fizikatanárok közül máig is sokan tartják mesterüknek.
Az utolsó 23 esztendőben a Sapientia EMTE fizika laboratóriumainak az építése jelentette élete fő célját.
Kezdődött ez akkor, amikor a 2000-es évek legelején egykori nagyon tehetséges tanítványával, Ajtay Lőrinccel együtt megbízást kapott egy mikrohullámú labor felépítésére. Később, Lőrinc korai halála után Tibor maradt, aki újabb és újabb kísérleteket gondolt ki és hozott létre mindaddig, amíg kiépült egy modern, és nagyon hasznos egyetemi fizika laboratórium Többek között ez az általa is elvégzett munka alapozta meg azt a szakmai biztonságot, ami segített átvészelni az egyetem 2008-2010 válságos időszakát. Akkor, amikor majdnem megszűnt az egyetem támogatása.
Emlékét tisztelettel és szeretettel őrzi számos kollégája, tanítványa.
Máthé Márta, nyugalmazott fizikatanár, Marosvásárhely
* * *
Az emberek nem azt veszik meg tőled, amit csinálsz, azt veszik meg amiért/ahogyan csinálod – tartják az üzleti világban, és ez az élet számos aspektusára igaz.
Biró tanár úrtól nem a fizikát, mint tárgyi tudást „vettem meg”, azt megtanulhattam volna könyvekből is, vagy más valakitől, hiszen sok tanár van, aki remekül tanítja. Biró tanár úrtól a szemléletet vettem meg. A kíváncsiságot. Az eltökéltséget, hogy a természeti jelenségek megérthetők, megmagyarázhatók, leírhatók, és megfejthetők. Azt, hogy mód van rá. Azt, hogy ha nem így, akkor úgy, de ki fogjuk kutatni, fel fogjuk fedni az összefüggéseket és a végén bármely jelenség érthetővé válik. És nem csak a legokosabb két ember fogja megérteni az osztályban, hanem mindenki. Még az a diák is, aki óra közben lányregényeket olvas suttyomban. Mert addig ismételjük, amíg mindenkinek összeáll a kép. Jó, erre lehet, hogy rá kell áldozni néha a nagyszünetet is. Vagy a következő magyar óra elejét is. Gond nélkül megtesszük, mert a fizika mindenkié, nem csak a legjobbak osztályrésze. Aztán persze az is kell, hogy értsük a matematikát. Kicsit jobban, mint a matematikusok, mert a fizikában tudni, érezni kell, hogy mi a fontos, mi a lényeges, és mi az, ami elhanyagolható a kilencven tagú képletből - mert mind a kilencven tagot nincs időnk kiszámolni (nincs is értelme) - haladni kell a megismerés útján, nem piszmoghatunk végtelen számításokkal, azt meghagyjuk a matematikusoknak. Nekünk a lényeg az, hogy az események jósolhatók legyenek és a dolgok működjenek. Legalább nagyjából. Ha nagyon nem, akkor visszatérünk a kezdetekhez és újra gondoljuk lépésről-lépésre hol sántít a gondolatmenetünk. Azt vettem meg Biró tanár úrtól, hogy a napló, ha kell, akkor derékszögű koordináta rendszer, a kréta maga a vektor, és a krétapor az arcon jól mutat, ha gondolkodás közben került oda. És azt, hogy a felismerés örömében nem baj, ha repül a haj, és az sem, ha az osztály olykor egy kicsit rajta is nevet, nem csak vele.
A szemléleten és hozzáálláson kívül mást is vettem tőle. Például az odafordulást. Azt, hogy nem elég érteni a dolgokat, meg is kell értetni azokkal, akiknek ez nem megy könnyen. Ha kilencedikben nem fordul oda hozzám megbuktam volna fizikából. De ő, ha kellett csak nekem magyarázott, ha kellett másnak, mindenkinek a saját fogalmai szerint. És működött.
Arra, hogy a tudás és az éleslátás mögött rengeteg munka van, már magam jöttem rá. Mert ő arról soha nem beszélt, hogy azt milyen nehéz volt megszerezni. Mivel, „megvettem” az attitűdjét, és magával ragadott a stílus, ahogy bánt a fizikával, nem esett nehezemre energiát fektetni a tanulásba, gyakorlásba.
A négy Bolyais év alatt Biró tanár úr nem csak a tananyagot tanította meg nekem. Meggyőzött, hogy képes vagyok magam kibogarászni a dolgok miértjét, fel tudom írni az egyenletet és meg is tudom oldani, ha szükséges. És, hogy akárcsak ő, én is le tudom nyűgözni a környezetemet az ismereteimmel természeti törvények mágiájáról, ami körülvesz minket.
Ezt kaptam Biró tanár úrtól.
Ezt vittem magammal a Bolyaiból, amikor végeztem.
(2020)
Dr. Palatka József
orvos, farmakológus, orvosbiológiai mérnök
* * *
Búcsú Biró Tibortól
Nem tudok nem szubjektív lenni. Azt hiszem, akik ismerték Tibit, egyikünk sem tud. Mindenki, aki ismerte Őt, kapott Tőle valamit. Nagy részünk ismereteket, mások biztatásokat, mindenki szerény emberi magatartást, barátságot. Kollégák voltunk majdnem 40 éven át. Néhány évet a volt 3-as Ipari Líceumban, mely nem csak a fegyelméről, hanem kimagasló tanulmányi eredményeiről volt ismert akkor. Országos szinten ismert és elismert tanári közösségbe csöppentem, s nekem, pályakezdő tanárként nagy megtiszteltetést és kihívást jelentett.
Tibi mindjárt “kézbe vett”, és meghívott egy kávéra (nekezol). Nyilván a fizika laborba, ahol örökségként mindjárt megkaptam a kávéfőzés jogát és kötelességét évekre szólóan. Itt volt szaktól függetlenül a kávézó kollégák szakmai fóruma, élménybeszámolója és a politikai viccek helye, 20 percben. 1990 előttről beszélünk.
A labor teljesen lenyűgözött. Gyakorlatilag minden kísérlet elvégezhető volt, amit a tanügyi program előírt, de annál több is. Ott volt mellette a szertár, ami tulajdonképpen egy kis lakatos és elektronika műhely volt. Mindez elsősorban a Tibi munkáját dicsérte. Persze, ezt Ő nem így mutatta be, mert szerénysége nem engedte, de én hírből ismertem már egyetemi társaimtól, akiket Ő terelt fizikusi pályára. Ez a labor mélyen összekötött minket, mert én is csak kísérletek által képzeltem el a fizika tanítását, és voltak ötleteim a továbbiakhoz laborfejlesztés terén.
A rendszerváltás után több kolléga átigazolt más iskolához. Tibi is átment a Bolyaiba, de a kapcsolat maradt. Folyamatosan követte munkám (nagyon megtisztelőnek éreztem) és értékelte a fejleményeket a laborban (laser, PC, elektronikai fejlesztések, stb.).
Együtt jártunk a magyarországi Fizika Tanári Ankétokra, sokat beszélgettünk, terveztünk.
Az 1990-ben megalakult Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) égisze alatt, aztán mi is szerveztünk fizika tanároknak továbbképzőket. Tibi mindig lenyűgözte a résztvevőket eredeti kísérleteivel. Kimagaslóan jó kísérletező volt, legjobb akit ismertem.
Az EMT Marosvásárhelyi Fiókszervezetében is aktív szerepet vállalt úgy a szakmai megnyilvánulásokon, mint a kulturálisokon. Folyamatosan mellettünk volt a Bolyai János Tudomány és Technika Házának kialakításában és éltetésében.
Politikai pályámon is követett, mellettem volt. Felhívta a figyelmemet ilyen-olyan sajtós huncutságokra (időnként naivnak tűnhetett egyeseknek, de nagyon is életszerű meglátásai voltak), és nem engedett eltávolodni a fizikától. Tudta, hogy a légköri aktivitás kérdéskörével foglalkozom (Ő is része volt a kezdetekkor), és folyamatosan érdeklődött az eredményekről, jelen volt a doktorátusi dolgozatom megvédésénél Bukarestben, tovább is biztatott cikkek megírására.
Amikor elvállalta a Sapientia EMTE-n a labortevékenységek irányítását, elhívott, hogy megmutassa a labort. Nagyon büszke volt erre a megbízására.
Biztattam, hogy állítson össze egy könyvre való anyagot eredeti kísérleteiből. Nem tartotta érdemesnek, mert szerinte már erre nem lenne igény. Több éves győzködés után elhozott néhány anyagot, melyet én digitális formába hoztam, de sajnos a nyomtatás elmaradt.
Még mennyi élmény, mely emlék marad, tulajdonképpen minden találkozás. Egy tanárról általában azt szokták mondani, hogy sok diákjának meghatározta az életét. Te ezt tetted, de sok kollégádra is nagy hatással voltál szakmaiságoddal, emberi mivoltoddal. Én egy vagyok, ezen kollégáid közül. Nekem példa voltál és őszinte Barát.
Köszönöm. Nyugodj békében!
Csegzi Sándor