Gondolatok a
XXX. Nemzetközi Vegyészkonferenciáról
A konferencia szervezésének kezdetei
Ebben az évben a jubileumi XXX. Nemzetközi Vegyészkonferenciát az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) Kémia Szakosztálya és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem, Kémia és Vegyészmérnöki Kar, Magyar Kémia és Vegyészmérnöki Intézet közösen szervezte meg Kolozsváron, a BBTE épületeiben. Arról, hogy hogyan zajlott a konferencia, hányan vettek részt, kik tartották a plenáris előadásokat, kik nyerték a Doktorandusz plénum, valamint a Diák-poszter szekció díjait, mindent megtudhatunk a konferenciát követő megszokott beszámolókból, valamint az EMT honlapján megtalálható konferencia kötetből és programfüzetből.
Ez alkalommal szeretném kicsit bemutatni a Vegyészkonferenciát, hogy hogyan jött létre, hogyan fejlődött és jutott el a mostani formába, és mik azok az eredmények, melyeket kiemelkedően fontosnak ítélünk.
Az EMT a változások után, már 1990-ben megalakult és pár éven belül létre jöttek a Szakosztályok. Így alakult meg 1994-ben a Kémia Szakosztály, mely megszervezte az első, magyar nyelvű Vegyészkonferenciát, ezelőtt 30 évvel. Ekkor a konferencia 20-25 résztvevővel indult és főleg meghívott előadók voltak jelen a magyarországi egyetemekről, akik felvállalták és támogatni igyekeztek az erdélyi magyar vegyészeket és vegyészhallgatókat. Itt szeretném kiemelni Dr. Pungor Ernő több mint 20 éves segítségét, mely nagyban hozzájárult konferenciánk és az EMT fejlődéséhez, sikeréhez. (https://emt.ro/oldal/100-eve-szuletett-dr-pungor-erno-professzor-akademikus-magyar-vegyeszmernok-politikus).
A kezdeti szervezési nehézségek természetesek, hiszen Erdélyben gyakorlatilag 50 évig nem volt magyar nyelvű felsőfokú kémiaoktatás. A magyar középiskolák számára volt tanárképzés, ahol részben magyar előadásokat hallgathattak a diákok, akik a felvételi rendszeren keresztül bejutottak a Kémia Karra és magyarul akarták hallgatni az előadásokat.
A változások után, 1993-ban a BBTE Kémia és Vegyészmérnöki Karán megalakult a magyar tagozat, azáltal, hogy a felvételin külön magyar helyekre lehetett felvételizni. A magyar tagozat kialakulása, fejlődése lehetővé tette a magyar szakemberek, tanárok, diákok jelenlétét, valamint a magyar szaknyelv elterjedését, ismeretét. Kialakult egy magyar vegyész társadalom, melynek létrejötte nagymértékben az erdélyi Vegyészkonferenciához kapcsolódik.
Az évek során az egyetemi oktatás újabb lehetőségei, mester képzések indulása a kémia különböző területein magyarul, majd 2005-ben a magyar nyelvű vegyészmérnöki képzés létrehozása, megteremtette azt a kémikus társadalmat, amelynek tagjai érdeklődtek a konferencia iránt, szívesen találkoztak, beszélgettek és létrejöttek azok a kapcsolatok és együttműködések, melyek lehetővé tették az évenkénti vegyésztalálkozó megszervezését.
A konferencia szervezése napjainkban
Az utóbbi években sikerült a Vegyészkonferencia számára egy sajátos szervezési rendszert kialakítani. Bár napjainkban, a tudományos élet tendenciája a szűk szakterületen történő konferenciaszervezés, Erdélyben, a kisebbségi lét nem teszi lehetővé a szakkonferenciák szervezését magyar nyelven. Így természetes egy általános, különböző szakterületeket felölelő vegyészkonferencia szervezés, mely lehetővé teszi a kutatók, egyetemi oktatók, ipari szakemberek jelenlétét, bármely szakterületről, ide kapcsolódva a környezettudomány, élelmiszerkémia, műanyag és gyógyszerkémia is.
(XXX. Nemzetközi Vegyészkonferencia megnyitója)
Formai szempontból a konferencia a közös megnyitó után plenáris, meghívott előadásokkal kezdődik, melyek kitekintést nyújtanak a jelenlevő résztvevőknek a kémia új eredményeiről, egy-egy összefoglaló prezentációval.
(Dr. Joó Ferenc plenáris előadása a XXX. Nemzetközi Vegyészkonferencián)
Ezt követi a Doktorandusz plénum szekció, mely lehetőséget biztosít a doktorandusz hallgatók számára egy 10-15 perces szóbeli prezentáció megtartására, verseny formájában. A program nagyon népszerű, ebben az évben 41 doktorandusz előadást mutattak be a Doktorandusz plénumon.
(Doktorandusz plénum előadás a XXX. Nemzetközi Vegyészkonferencián)
A konferencia szekció-előadásait a résztvevők különböző szekciókban mutathatják be, a kémia különböző területeiről.A konferencia szekcióit az egyes szak irányoknak és a jelentkezők előadásai témakörének megfelelően alakítjuk ki. A szekciókban 15 perces szóbeli prezentációkra van lehetőség. A poszter szekcióban, az előadások bemutatása a poszter kivetítésével történik, míg a diák-poszter szekció szintén a poszterek kivetítésével valósul meg, verseny formájában, ahol a bíráló bizottság kérdéseket tesz fel a hallgatóknak. Külön szeretném bemutatni az oktatás-módszertan szekciót, mely az évek során több változáson ment át. Napjainkra, egy letisztázott formában valósul meg, célunk egy platform létrehozása, (mely az utóbbi években sikeres volt) ahol a középiskolai kémiatanárok találkozhatnak, az új didaktikai módszereket bemutathatják, megbeszélhetik. Itt kerül sor a kémiaversenyek, valamint a tehetséggondozással kapcsolatos lehetőségek megbeszélésére is. Az új szervezési forma, mely úgy érezzük a sikert és érdeklődést hozta, abban rejlik, hogy lehetőséget teremtettünk arra, hogy a tanárok csak az oktatás-módszertan szekcióban vegyenek részt, amit szombati napra tervezünk, így megoldódik az iskolai hiányzás és természetesen a részvételi díj is csak szimbolikus, bár a konferencia kötetében megjelennek a dolgozatok kivonatai. A középiskolai kémiatanárok bevonása a Vegyészkonferencia részvevői közé nagy jelentőségű, hiszen ez határozza majd meg, hogy hányan leszünk, az 50., illetve 100. konferencián. Úgy érezzük rendkívül jelentős a kémiatudomány iránti érdeklődés és szeretet felkeltése, mely fontos célkitűzése rendezvényünknek is, ez elsősorban a középiskolai oktatás színvonalán múlik. A záróünnepségen történik az előadások kiértékelése és a díjak átadása.
Ebben az évben összességében 170 regisztrált jelentkező vett részt az ünnepi Vegyészkonferencián.
Az évenkénti Vegyészkonferencia helyszínei
Az évek során a Vegyészkonferenciát Erdély, Partium és Bánság különböző városaiban szerveztük, részben felsőoktatási intézményekben, szállodákban, valamint középiskolákban. Napjainkra kialakult az a szervezési forma, hogy 5 évenként, az évfordulós konferenciákat mindig Kolozsváron az egyetem épületeiben szervezzük, míg a kerek évfordulók közötti években, Erdély városaiban, így Nagyváradon, Aradon, Temesváron, Szatmárnémetiben, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Déván, Csíksomlyón.
Ez a rendezési forma lehetőséget ad arra, hogy bemutassuk a BBTE Kémia és Vegyészmérnöki Karát, az ott dolgozó magyar kollegákat, laborokat és kutatási irányokat. Ezzel egyidejüleg fontosnak ítéljük azt is, hogy az egyetem, a BBTE Kémia és Vegyészmérnöki Kara lássa és érzékelje, hogy Erdélyben van igény egy ilyen magas színvonalú, nagy létszámú magyar nyelvű Vegyészkonferenciára, valamint, hogy ismerjék meg tudományos eredményeinket.
A szervezéshez tartozik, hogy a konferencia tudományos programja mellett egy napos kirándulást is szervezünk, mely bemutatja a romániai magyar lakta régiók természeti, kulturális érdekességeit, hangsúlyt fektetve a népi értékekre, mely hozzájárul a rendezvény magas színvonalához. Természetesen a lehetőségekhez mérten, mindig ismertetjük a régió magyar felsőoktatási és középiskolai oktatási rendszereit, iskoláit és nevezetességeit. Ez a szervezési forma egy szerencsés egységet képez az erdélyi magyar tudomány-oktatás és kultúra hármas rendszerében.
Együttműködések, támogatások a konferencia szervezésében
A Vegyészkonferencia sikeréhez és ahhoz, hogy a konferenciát 30 éven keresztül minden évben sikerült megvalósítani szükséges volt társszervezeteink támogatására, segítségére.
A legrégebbi együttműködésünk a Magyar Kémikusok Egyesületével (MKE) van.
(Dr. Nagy Tibor, plenáris előadó, Dr. Majdik Kornélia, konferencia elnök,
Dr. Szalay Péter, MKE elnök a XXIX. Nemzetközi Vegyészkonferencián)
Folytonos vezetői szinten való jelenlétük, magyarországi hallgatók részvételének támogatása nagymértékben segítette rendezvényünket. Ezúton szeretném megköszönni a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Tudományok Osztályának támogatását, akik jelenlétükkel és plenáris előadóink meghívásában sokat segítettek. A közös munka során kialakított kapcsolatok mindkét szervezet esetében egy-egy együttműködési szerződés megkötéséhez vezettek, melyek a konferencián kívül számos közös tevékenységünkre kiterjednek. Köszönjük a segítséget a régebbi és aktuális vezetőknek. Külön szeretném megemlíteni a magyarországi egyetemek támogatását, az évek során sok segítséget kaptunk a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME), valamint a Debreceni Egyetem (DE) részéről.
A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Kémia és Vegyészmérnöki Karán működő Magyar Kémia és Vegyészmérnöki Intézetnek, mint állandó együttműködési partnerünknek, fontos szerepe van a Vegyészkonferencia sikerében, hiszen Romániában ez az egyedüli állami magyar felsőfokú oktatási rendszer a kémia tudomány területén. Természetesen a Vegyészkonferenciát az EMT vezetősége és elnöksége mindig támogatta és segítette, köszönet az ügyvezető titkárság mindenkori lelkes munkájáért.
Elért kimagasló eredmények
A jubileum rendezvény alkalmából, természetes a visszatekintés és az általunk fontosnak ítélt, elért eredmények összegezése:
sikerült egy magas szakmai színvonalú rendezvényt évenként megszervezni
rendezvényünk hozzájárult számos szakmai együttműködés kialakulásához, valamint nemzetközi kapcsolatokat, szakmai látogatásokat biztosított fiatal kutatóink és hallgatóink számára, támogatva az erdélyi magyar vegyészoktatást
napjainkban az erdélyi rendezvények egyik legnagyobb problémája a hallgatóság elöregedése, de a vegyészkonferencián sikerült a fiatalok érdeklődését felkelteni, akik nagy számban vesznek részt a konferencián
a konferencia teljes mértékben magyar nyelvű rendezvény, így nagymértékben hozzájárul a magyar szaknyelv elsajátításához, ápolásához
a Vegyészkonferencia egy sajátos hangulatú vegyésztalálkozó, melyen a szakmai eredmények mellett megismerhetjük a magyar lakta régiók természeti szépségeit, történelmi városait, fontos helyszíneit, az itt élő magyarság életét, kultúráját, lehetőségeit, hozzájárulva a magyarságtudat megerősítéséhez
a 30 év alatt a Vegyészkonferencia Erdély legnagyobb, a kémiai és vegyészmérnöki tudományok területén szervezett szakmai rendezvénye lett.
Dr. Majdik Kornélia
EMT Kémia Szakosztály elnöke,
a Vegyészkonferencia elnöke
Beszámoló az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT)
Kémiai Szakosztályának 2024. október 23-26-án lezajlott jubileumi
XXX. Nemzetközi Vegyészkonferenciájáról
Az EMT idei Vegyészkonferenciáját Kolozsváron rendezték. A rendezvény szervezői az EMT Kémiai Szakosztálya és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Kémia és Vegyészmérnöki Intézet voltak. Az EMT idei Vegyészkonferenciáját Kolozsváron rendezték. A rendezvény szervezői az EMT Kémiai Szakosztálya és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Kémia és Vegyészmérnöki Intézet voltak.
Az első estén ünnepi orgona- és zongorahangverseny volt a Pietati evangélikus templomban. A konferencia második napja egy egész napos kirándulással folytatódott. A legfontosabb megállóhelyek a következők voltak: Kolozsvár (városnézés) – Szamosújvár (Örmény Katolikus templom) – Szék (református templom, tájház, ebéd) – Válaszút (Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjtemény, Bánffy-kastély) - Kolozsvár.
A 170 résztvevő hely szerinti számszerű megoszlása a következő volt: Babeș-Bolyai Tudományegyetem (31), Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (17), Debreceni Egyetem (24), Pécsi Tudományegyetem (10), Sapientia (10), Pannon Egyetem (15), Szegedi Tudományegyetem (11), Eötvös Loránd Tudományegyetem (3), Magyar Agrár- és Élelmiszertudományi Egyetem (1), Eszterházy Károly Katolikus Egyetem (1), Miskolci Egyetem (11), EMT (5), HUN-REN Természettudományi Kutatócsoport (5), Magyar Kémikusok Egyesülete (2), Márton Áron Főgimnázium, Csíkszereda (2), Octavian Goga Általános Iskola, Kolozsvár (1), Venczel József Szakközépiskola, Csíkszereda (1), Petru Maior Kollégium, Szászrégen (1), Ion Vlasiu Szakközépiskola, Marosvásárhely (1), Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely (1), Dr. Bernády György Általános Iskola, Marosvásárhely (1), Hargita Megyei Tanfelügyelőség, Csíkszereda (1), Áprily Lajos Főgimnázium, Brassó (1), Művészeti Főgimnázium, Marosvásárhely (1), Alexandru Papiu Ilarian Nemzeti Kollégium, Marosvásárhely (1), Aurel Popp Művészeti Líceum, Szatmárnémeti (1), Memorial University, Canada (1), Mezőfényi Általános Iskola, Mezőfény (1), Báthory István Elméleti Líceum, Kolozsvár (1), Richter Gedeon Nyrt., Budapest (1), ContiTech Rubber Industrial Kft., Szeged (1).
A XXX. jubileumi konferencián nemcsak a résztvevők, de az affiliációk száma is messzemenően meghaladta a sokéves átlagot.
A három évtizedes múltra visszatekintő konferencia hagyományt teremtett, a magyar nyelvű vegyészek, bio- és vegyészmérnökök, valamint kémiatanárok egyik legfontosabb rendezvényévé vált, s most már bízvást remélhetjük, hogy a jövőben is fennmarad, és ezután is betölti a diaszpórában elő és magyarországi kollégák évenkénti tapasztaltcseréjének, kapcsolatteremtő-, illetve építő fórumának szerepét. Fennmaradásának biztosításához garancia a Magyar Tudományos Akadémia (MTA), a Magyar Kémikusok Egyesülete (MKE) és a Magyar Természettudományi Társulat (MTT) támogatása és képviselőinek hivatalos részvétele a konferenciákon. A 2012-ben az EMT Kémiai Szakosztálya és az MTA Kémiai Tudományok Osztálya (KTO) között létrejött együttműködési szerződés keretében az MTA KTO tagjai továbbra is plenáris előadásokra kapnak meghívást a Vegyészkonferencia rendezőitől.
A KTO képviseletében Joó Ferenc és Huszthy Péter rendes tagok, valamint Mezey Pál és Paizs Csaba külső tagok vettek részt a konferencián. Az idén Joó Ferenc és Paizs Csaba akadémikusok tartottak plenáris előadást. A másik két plenáris előadó Németh Áron (PhD, BME) és Tuba Róbert tud. főmunkatárs (az MTA doktora, HUN-REN) voltak.
(Dr. Tuba Robert plenáris előadása a XXX. Nemzetközi Vegyészkonferencián)
A XXX. Nemzetközi Vegyészkonferencián 31 szekció előadásra került sor. A „doktorandusz-plénumon” 41 előadás hangzott el. A konferencia programján ezen kívül 25 poszter, illetve 18 „diák-poszter” bemutatására is sor került. Az „Oktatás-módszertan” szekción 13 előadás szerepelt. A kutatási eredményeiket a doktoranduszok 10 perces előadásokkal, míg az egyetemi hallgatók a „diák-posztereket” szintén 10 perces szóbeli ismertetéssel mutathatták be. A doktorandusz hallgatók, illetve a diákok előadásait és posztereit bíráló bizottságok értékelték, és a legjobbak közülük díjazásban részesültek.
(Díjak átadása a XXX. Nemzetközi Vegyészkonferencián)
Dr. Huszthy Péter,
az MTA Kémiai Osztályának képviselője
a Vegyészkonferencián
Budapest, 2024. november 3.
XXX. Nemzetközi Vegyészkonferencia díjazottai
Ebben az évben is díjaztuk a doktoranduszok által bemutatott kutatási eredményeket (Doktorandusz plénum), valamint a diákok által bemutatott posztereket (Diák-poszter szekció). Köszönjük az elbíráló bizottságok munkáját, és gratulálunk a nyerteseknek.
A XXX. Nemzetközi Vegyészkonferencián a következő eredmények születtek:
Doktorandusz plénum I.
I. díj – Ágoston Gyopárka (doktorandusz, BBTE Kolozsvár), MKE által felajánlott díj, MKE konferencia részvétel 2025-ben
Különdíj – Dojcsák Dalma (doktorandusz, Miskolci Egyetem), BME Varga József Alapítvány különdíja (vegyészmérnöki előadásért) Dicséret:
Rimóczi Alíz (doktorandusz, Debreceni Egyetem)
Almási Balázs (doktorandusz, HUN-REN Kutatóközpont)
Doktorandusz plénum II.
I. díj – Szilágyi Balázs (doktorandusz, Debreceni Egyetem), EMT által felajánlott díj, 2025-ös Vegyészkonferencia részvétel
Különdíj – Kiss Etelka (doktorandusz, BME), MKE különdíj/Kolloidkémiai és Nanotechnológiai Szakosztály díja (Kolloidkémiai és Nanotechnológiai jellegű prezentációért)
Dicséret:
Márton Péter (doktorandusz, BME)
Miklós Tímea (doktorandusz, Szegedi Tudományegyetem)
Diák-poszter szekció
I. díj – Sólyom Levente (Pannon Egyetem), Magyar Természettudományi Társulat Kémia Szakosztálya által felajánlott díj
II. díj – Kutas Adriána (Miskolci Egyetem) oklevél
III. díj – Kecskés Karina (Miskolci Egyetem) oklevél
Különdíj – Végh Márk, BBTE Kolozsvár, A Kolozsvári Magyar Kémikusok Egyesülete különdíja (a legjobb önálló diák-poszter munkáért)
Horváth Erika
EMT ügyvezető igazgató
Kirándulás emlékeztető
Kolozsvár–Szamosújvár–Szék–Válaszút
2024. október 24.
Az autóbusz a Házsongárdi temető elől indult. Az út hatalmas lakópark tömbházai között vezetett. Ezeket a hajdani hóstát helyén építették. A hóstátiak büszkén vallották magukat a Bocskai István által letelepített hajdúk utódainak. Nagyon erős magyar református közösséget képeztek, sokrétű közösségi élettel. Szorgalmas, a kor magas színvonalán álló gazdálkodást folytattak, innen ered másik elterjedt nevük: földészek. A hóstát eltüntetése a romániai falurombolás egyik legszomorúbb következménye.
Kolozsvártól a Kis Szamos völgyén halad az út Zsuk felé, amely hajdan az arisztokrácia híres vadászó helye volt. Bánffy Miklós Erdélyi történet című trilógiája az átélt élmények hitelességével írja le a vadászatok elmaradhatatlan elemeit: falkavadászatokat, versenyeket és az azokat követő bálokat, mulatásokat. Ma ipari parkot létesítettek a község határában, amely elsősorban a Bosch cég telephelye.
(Örmény Katolikus Templom, Szamosújvár)
Ezután Szamosújvár következett, ami arra kínált alkalmat, hogy az örmények sorsára tekintsünk vissza. Őshazájuk a Kaukázus vidékén, az Ararát hegy lábánál volt. Tiridat királyuk tette először államvallássá a kereszténységet, 301-ben, miután az örmények védőszentje, Világosító Szent Gergely megkeresztelte őt és családját. Az örmények egész történelmük során más vallású népek sokasága között éltek, emiatt gyakran szenvedtek üldöztetést. Ennek következtében több hullámban is vándoroltak nyugat felé, különösen olyan válságos időkben,amikor a szembenálló feleknek vallási vonatkozásban kellett állást foglalniuk. Erdélybe legnagyobb számban Moldva felől érkeztek a XVII. században. Diaszpórában élve rendszerint átvették a befogadó nép nyelvét, Moldvában például a román nyelvet használták a társadalmi és családi érintkezésben, amit a mai napig is megőrződött családnevek bizonyítanak. I. Apafi Mihály 1672-ben adott nekik kiváltságlevelet és letelepedési jogot Erzsébetvárosban. Erdélyben fontos városaik: Erzsébetváros, Szamosújvár, Gyergyószentmiklós, Csíkszépvíz. A magyar területeken élő örmények magyar örményeknek tartották és tartják magukat, erős magyar érzülettel, örmény identitás tudatukat azzal őrzik, hogy az örmény katolikus felekezethez tartoznak és az általuk létrehozott sok szellemi és materiális értéket büszkén tartják számon. Kiss Ernő és Lázár Vilmos aradi vértanúk örmény származásúak voltak, akárcsak Czetcz János tábornok, aki a szabadságharc bukása után Argentínába emigrált, ahol ő alapította meg a máig is létező katonai akadémiát. Szamosújvárról került Budapestre testvérével együtt Pongrácz Gergely, aki 1956-ban a Corvin-közi felkelők vezére volt.
Szamosújvárt az örmények számára 1700-ban papíron-vonalzóval és ceruzával-tervezték. Egyedülálló dolog volt egy egész város egyszerre történő megtervezése, így hosszú időn keresztül egységes barokk városképet mutatott. Szamosújváron a késő barokk szinte egyedülálló megnyilatkozása az örmény székesegyház, a hajdan virágzó közösség gazdagságának, jó művészi ízlésének bizonyítéka. A templom építését 1748-ban kezdték el a négyszögű főtér déli oldalán. Az építéshez szükséges kiadásokat az örmény katolikus egyház és a hívek adományaiból fedezték, Mária Terézia királynő pedig 1200 forinttal járult hozzá a templom felépítéséhez.
Legtehetősebb polgárok a kereskedők és a bőrfeldolgozó szakemberek voltak, ők bőkezűen támogatták egyházukat.
Az oldalkápolnában őrzik a Levétel a keresztről című Rubens vagy a Rubens festészeti iskolájához tartozó egykori tanítvány festményét. A templom büszkeségének számító festmény I. Ferenc király adománya 1806-ból.
A város másik ismert nevezetessége a volt Martinuzzi-féle vár, amely a szocialista idők politikai foglyainak börtöneként a londoni Tower, a párizsi Bastille vagy Kufstein sorába illő börtönként vált hírhedtté. Építése 1539-ben kezdődött, azzal a céllal, hogy a Habsburgok Kolozsvár felé való terjeszkedését akadályozza.
Martinuzzi Fráter Györgynek, az akkori politikai élet egyik meghatározó alakjának rezidenciája lett, védelmi és reprezentációs célokat egyaránt szolgált. Az első reneszánsz erőd volt Erdélyben, a korábban Itáliában szokványos erődök késői utóda. Legértékesebb elemei rokonságot mutatnak a budai, esztergomi, visegrádi fontos építmények stílusjegyeivel. Valószínű, hogy a Mohács után szétszóródott olasz művészek is részt vettek az építésében.
Martinuzzi halála után Dobó István is volt várkapitánya. Börtönné alakítása után kívülről komor, fenyegetést sugalló falakkal vették körül a korábbi épületet, ma már csak ezt látjuk, ha mellette haladunk el. Itt raboskodott és halt is meg Rózsa Sándor, a híres betyár, akinek a népi emlékezet a mesehősökéhez hasonló igazságérzetet tulajdonít. Érdekes, hogy sírja az egykori rabtemetőben szinte nemzeti zarándokhely, az oda elhelyezett sok koszorúval, mécsessel olyan látványt nyújt, mint a híres vértanúk emlékhelyei.
Később itt raboskodott Bodor Péter, annak a ma már nem létező marosvásárhelyi zenélő kútnak a megépítője, amelynek másolata Budapesten, a Margit szigeten található. Hamis pénzverésért volt elítélve. A rá vonatkozó fennmaradt anyagból tudjuk, hogy –erkölcsi bizonyítványa alapján- szabad kijárása és munkavállalási joga volt. A kétes hitelességű szájhagyomány szerint templomi freskót is festett és orgonát is javított a városban vagy a környékén. Hozzátartozói még bort is küldhettek neki, mert anélkül-egyik beadványa szerint-nemigen tudott meglenni.
A kommunizmus idején itt raboskodott Bodor Ádám későbbi Kossuth-díjas író, Csiha Kálmán későbbi erdélyi református püspök, de román korábbi jobboldali politikusok, görögkatolikus püspökök, papok is.
A hajdani kivégzések helyszínén börtönmúzeumot létesítettek. Mivel ma is büntetésvégrehajtó intézet, csak korlátozott körülmények között látogatható.
Szék egyedülálló értékű magyar település, neve a táncház mozgalom szinonimája lett, táncait Martin György gyűjtötte, népzenéjére Lajtha László figyelt fel, azután Kodály Zoltán érdeklődését is felkeltette. Így válhattak ezek az egyedülálló értékek a mostani néptáncosok számára is hozzáférhetővé. Hajdani sókitermelő település volt. Bányavárosként német telepeseket is idevonzott, ezáltal építkezése és népviselete eltért a korbeli településekétől. A kitermelésnek a bányaomlások vetettek véget. Mivel zsákfalu, hagyományait inkább megőrizte, mint más települések.
A falu három településből jött létre: Felszeg, Forrószeg, Csipkeszeg. Máig is szigorú, generációról generációra hagyományozódó szabályok különítik el a három részt az udvarlás, házasságkötés, templomi ülésrend vonatkozásában.
(Református templom, népviseletbe öltözött konferencia résztvevők, Szék)
Szék legértékesebb és egyben leglátványosabb műemlék épülete kétségkívül a református templom. A templom építését az 1241-es tatárjárás után kezdték el, természetesen eredetileg katolikus templomnak épült. Háromhajós, gótikus stílusú templom. A templom falait eredetileg mindenhol freskók díszítették melyek olasz mesterek munkájára utalnak, ám az is elképzelhető, hogy magyar mesterek készítették. A freskók egy része még ma is látható. A templomot többszöri pusztítás után 1946-ban Kós Károly tervei alapján restaurálták és bővítették is. Benne külön ülnek a falu három részének lakói, természetesen külön padokban a nők és a férfiaknak.
A falu központjában levő tájház háromosztatú, nádfedeles, sövényfalú. A pitarban áll a szabad kéményes sütőkemence, a hátsó házban a rakott, épített tűzhely. A faluból összegyűjtött régi bútorok, használati tárgyak, szőttesek, tányérok képezik a berendezést. Hasonló házakat nemigen lehet már látni a településen, mert a közelmúltban lezajlott rohamos modernizációja során a régi házakat-ha idős gazdáik kihaltak-új tulajdonosaik lebontották, hogy komfortos, tágas téglaépületeket építsenek helyükre.
(Bánffy-kastély, Válaszút)
A széki lelkületet egy szomorú eseményre való kollektív emlékezés határozza meg. 1717. augusztus 24-én krími tatár hordák törtek be Székre, ahol elpusztították a falu lakóinak legnagyobb részét, felégettek egy csomó épületet. Erről emlékeznek meg minden év augusztus 24-én, Bertalan napján, fekete böjttel és háromszori istentisztelettel. Erre való emlékezés a széki női viselet fekete-piros színkombinációja is. A fekete a gyász, a piros a vér színe. A széki lányokat, anyagi helyzetüktől függetlenül családjaik szívesen adták Kolozsvárra cselédnek, főleg a hóstáti gazdákhoz. Ott tapasztalatot szereztek gazdálkodásból, háztartásvezetésből, tulajdonképpen az élet iskolájának számítottak a szolgálósorban eltöltött évek. A Kolozsváron szolgáló lányok csütörtök és vasárnap délutánonként kimenőt kaptak, ilyenkor a Malomárok partján, a telefonközpont előtt összefogózva táncoltak. Az általuk nyújtott festői látványt örökíti meg Kányádi Sándor Fekete-piros című verse. Szék határa természetvédelmi terület, sok különleges madárfaj élőhelye.
Válaszúton Kallós Zoltán (1926-2016) Kossuth-díjas és Corvin–lánccal kitüntetett néprajzkutató egész életén át gyűjtötte a népi kultúra tárgyi emlékeit. A tárgyakat a Sebes Körös völgyében, Feketetón évente megtartott vásárokban és gyűjtőútjain szerezte be, illetve megőrizte a családjában és szülőfalujában padlásra került holmikat. Gyűjteménye tekinthető meg Válaszúton, abban a néprajzi múzeumban, amelyet a hajdan családja tulajdonát képező és később visszakapott ingatlanban ő maga rendezett be. Tárgyakon kívül balladákat, katonadalokat, bújdosóénekeket, szerelmi dalokat, imákat, gyermekdalokat gyűjtött. Évtizedeken át járta magnóval Erdély három tájegységét (Mezőség, Kalotaszeg, Gyimesi szoros) és Moldva csángók által lakott részeit. Tizennégyezer magyar, román, cigány népzenei alkotást gyűjtött. Nagyon jó kapcsolatteremtő képessége, az alanyok nyelvének ismerete és legendás memóriája segítette ebben.
Az idén felújított válaszúti Bánffy-kastélyban született az író Wass Albert (1908-1998). A kastély különlegesen értékes részét jelentik a kastélyt építtető Bánffy Ádámnak a fafaragványai, amelyek szerepeltek az 1878-as párizsi világkiállításon. Ez az alkotó, műkedvelő nemes egy domborműves, színes cserépkályhát is készített, amelyet kiállított az székesfehérvári országos kiállításon. Ott a kályha megtetszett Ferenc Józsefnek, az Osztrák- Magyar Monarchia császárának, így Bánffy neki ajándékozta. Sajnos, az már nem létezik, ugyanis a gödöllői királyi kastélyt ékesítette, de ott megsemmisült. Viszont Bánffy Ádám elkészítette annak mását, azt láthatjuk ma Válaszúton a kastélyban. A kályha oldalán két érdekes féldombormű a honfoglalást, illetve a vérszerződést ábrázolja.
Bonchidát hajdan az erdélyi Versailles-nak tartották. Ritkaságszámba megy, hogy ugyanannak a főnemesi családnak, a Bánffy családnak a különböző ágai birtokolták hat évszázadon keresztül. Ez a család a legrégebbiek és a legrangosabbak egyike, a honfoglaláskori Tomaj nemzetségtől származtatják magukat. Bonchidát Luxemburgi Zsigmond királyunk ajándékozta 1387-ben ősüknek, Bánffy Dénesnek, aki az első udvarházat építtette a most látható épületegyüttes helyére. Ezt az udvarházat a XVII. században védőövbe foglaltatta akkori gazdája. Egy évszázaddal később az akkori ura barokkosan átépíttette, patkóív alakú bejárati részt toldatott hozzá, amely istállót, lovardát és a kastély működtetéséhez szükséges helyiségeket foglalt magába. A patkóív tetejét számos szobor díszítette, amelyek bizarr figurákat jelenítettek meg, a főbejárat fölött Atlasz tartotta vállán a Földet, az istálló bejárata fölött Héliosz hajtotta négylovas diadalszekerét. Ugyanebben az időszakban díszlépcsőt és díszerkélyt építtettek a főépületre. Legkésőbb épült része az együttesnek az óratorony és a főépületnek a óratorony oldalán található neogótikus szárnya. Kiterjedt park vette körül az épületeket. Végeredményben mindaz, amit itt lát az ember az egymás után következő korok stílusirányzatait mind szemléltethetné. Utolsó tulajdonosa Bánffy Miklós (1873-1950) politikus, hajdani magyar külügyminiszter volt. Ebben a minőségében Bethlen István miniszterelnökkel együtt képviselte Magyarországot 1921-ben a velencei konferencián Azon nagyhatalmi konszenzus alakult ki arra nézve, hogy népszavazáson döntse el, hogy Sopron és néhány környező falu Magyarországhoz vagy Ausztriához tartozzék. Így maradhatott Sopron Magyarország része és válhatott a Hűség Városává. Bár a politikusoknak nem kell feltétlenül polihisztoroknak lenniük, Bánffy Miklós az volt, igazi reneszánsz ember. A budapesti Magyar Operaház igazgatója volt, ő rendezte először a Szegedi Szabadtéri Játékokon az Ember tragédiáját. Ennél nagyobb léptékű rendezői feladatot is ellátott: főszervezője és láványtervezője volt az utolsó magyar király, IV. Károly koronázásának. Az esemény a Mátyás templomban történt,1916-ban.
(Bánffy-kastély, Bonchida)
Íróként az Erdélyi történet című trilógiával alkotott maradandót. Ez a mű az első világháború előtti idők magyar közéleti eseményeit írja le az abba jól belelátó főnemes látószögéből. Írója nagyszerű megfigyelőnek bizonyul úgy az érdekes események, mint az arisztokrácia meghonosodott szokásainak, mentalitásának vonatkozásában. A történetet egy nagy szerelem lírai vonatkozásai teszik még emlékezetesebbé. Mindenkinek ajánlható elolvasásra, aki erről a világról többet szeretne tudni. A tönkrement kastély helyreállítása nagyon jól halad, építészek nyári táborát tudja fogadni és Erdély legnagyobb fesztiváljának, az Electric Castlenak a helyszíne. A kastély helyreállítására 2001-ben nemzetközi program indult. Sorsa így reményt nyújt arra nézve, hogy épített örökségünk legértékesebb darabjait sikerül a jövő generációk számára megmenteni.
A kirándulás érdekes mozzanata volt az, hogy Széken a csoport két fiatal tagja felölthette az ottani népviseletet. A jó hangulatú ebéd a helyi Sóvirág panzióban a hagyományos erdélyi konyha jó minőségét bizonyította.
(csoportkép a válaszúti Bánffy-kastély előtt)
A helyek, amelyeket bejártunk -Szék kivételével- magyar szórványok, viszont betekintést nyújtanak korábbi életformákba, értékes életutakba.
Bizonyára kellemes emlék marad ez a kirándulás a résztvevők számára.
Máthé Márta
nyugalmazott fizikatanár, Marosvásárhely
a kirándulás vezetője