Emlékezés Zsakó János tanár úr,
a FIRKA első főszerkesztője születésének 95.,
halálának 20. évfordulóján
A XX. sz. eseménydús háromnegyedét élte át (világháború, impérium-változások és az azokkal járó bonyodalmak, a nagycsalád gondjai). Azt, ami ehhez elég erőt adott 1997-ben egy újságinterjúban így fogalmazta meg: „Két dolog van, ami igazi örömet, elégtételt ad az embernek: valamit alkotni és nemes cél érdekében tevékenykedni. Egyik sem könnyű, de érdemes megpróbálni és soha nem szabad feladni a reményt.”
1926. január 22-én született Kolozsváron Zsakó Zoltán banktisztviselő és Kovács Erzsébet gyermekeként. A Torockói ősi unitárius Zsakó család leszármazottjaként a hagyományoknak megfelelően elemi és középfokú tanulmányait szülővárosa Unitárius kollégiumában végezte 1944-ben, ahol dr. László Tihamér, a fizika és kémia tanára korán felismerte képességeit, s lehetőséget biztosított számára az iskola laboratóriumában a gyakorlati munkában való jártasság fejlesztésére. Tanára és a csak 8 évvel idősebb anyai nagybátyja, Kovács Endre, vegyészhallgató (később a marosvásárhelyi OGYI professzora) hatására már kis gimnazista korában eldöntötte, hogy kémikus lesz. 1944-ben érettségizett, s beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre. A tanévkezdés után rövidesen a politikai változások következtében az egyetem bezárt. Haza indult, 1945 januárjában érkezett Kolozsvárra, s beiratkozott a kolozsvári magyar tannyelvű állami tudományegyetem természettudományi kara kémia szakára, amely 1945 decemberében a Bolyai Tudományegyetem nevet vette fel. A zavaros idők megnehezítették az egyetemi oktatás menetét. Az egyetem neves professzorai egy része repatriált. Varga László szerves kémia és Imre Lajos fizikai-kémia előadásait még hallgathatta. Az Imre professzor előadásain vált a fizikai-kémia elhívatott művelőjévé. 1948-ban professzora diplomamunkája jutalmául tanársegédjének hívta, s a debreceni atomfizikai intézetbe ösztöndíjat is szerzett számára, de azt a kötelező katonai szolgálat miatt nem vehette igénybe. Mire leszerelt Imre Lajosnak is el kellett hagynia az országot, s tanítványa sem kaphatott útlevelet. A Bolyai Tudományegyetemen tanársegédként, 1955-től adjunktusi minőségben dolgozott. 1956-ban R. Ripannál megvédte doktori dolgozatát. 1959-ben a Babeș és Bolyai Egyetemek egyesültek. Érezte, hogy kutatási területén alaposabb matematikai felkészültségre volna szüksége, ezért a matematika fakultáson elvégzett még két évet. 1963 docensi kinevezést kap. 1965-ben egy fél évig kutatási ösztöndíjjal Alma-Ata-ban M. Uszanovici professzor mellett dolgozott. Ezután, ahogy arról vallott „a kutatáshoz sem modern felszerelés, sem tapasztalt irányító nem állt rendelkezésemre és arra sem volt lehetőségem, hogy később önálló kutatócsoportot alakítsak ki magam körül. Saját erőmre voltam utalva, s igyekeztem különböző kollektívák munkájába bekapcsolódni. Azok kísérleti eredményeit próbáltam feldolgozni, értelmezni. Így aztán nagyon sokféle problémával kerültem kapcsolatba.” A termoanalízis terén elért eredményei alapján 1971-ben a Journal of Thermal Analysis lap szerkesztőbizottsága tagjának kérték fel. 1972–1976-ban Algériában a Constantine-i Egyetem vendégprofesszora, hazatérése után magyar és román nyelven is fizikai-kémia előadásokat tartott kutató munkája mellett. 1980-ban Gh.Spacu díjban részesült a Román Tudományos Akadémiától. A professzori kinevezést és doktorátusvezetői jogot csak 1990-ban kapta meg. 1991-ben nyugdíjazták, s konzultáns professzorként tevékeny kedett tovább. 1990-től az EME újraalakulásától annak tagja, a Bolyai Társaság megalakulásának szorgalmazója, első elnöke, EMT tag, a FIRKA első főszerkesztője, kémiatanár-továbbképzőkön előadásokat, tudománynépszerűsítő előadásokat tart és cikkeket közöl (Korunk, Korunk évkönyve, Revista de filozofie, FIRKA, Génius, Gyopár, A Hét, Szabadság).
1992-től vendégelőadó a Budapesti Műszaki Egyetemen, 1993-tól a Román Tudományos Akadémia Termikus Analízis és Kalorimetria szakosztályának alelnöke.
2001 aug. 9-én hunyt el, hamvai a Házsongárdi temetőben nyugszanak.
Tudományos munkásságának bizonyítékai: ~ 300 tudományos dolgozat hazai és külföldi szaklapokban
Szakkönyvei: Stările de agregare si termodinamică chimică (I.Oniciu társszerző, Ed. Techn.1968.)
Structura atomilor şi moleculelor (Bukarest, 1973.) Simetria şi structura moleculelor (társszerző Kv, 1998.)
Ismeretterjesztő könyvei: Az elemek története (1959), Atomok és molekulák világa (Várhelyi Cs. társszerző, Bukarest. 1963.), Kémia kislexikon (társszerző, Kriterion Kézikönyvek sorozat, 1980.)