Zsebünkben az égbolt:
csillagvizsgálás okoseszközökkel Szenkovits Ferenc előadásában
Simó Helga
Miként tudjuk okoseszközeinket felhasználni arra, hogy csillagot nézzünk? Erre a kérdésre kereste a választ dr. Szenkovits Ferenc egyetemi docens Ismerkedés az égbolttal – online módra című előadásában. Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság által szervezett csütörtök esti eseményt a világhálón keresztül követhették a csillagászat iránt érdeklődők. (Az előadás visszanézhető itt.)
Szenkovits Ferenc alkalmazás segítségével mutatta be a csillagokat • Fotó: Simó Helga
„Annak ellenére, hogy most Kolozsvárt köd és szmog borítja, és az utóbbi jó néhány évben alig látunk rendes, csillagos eget a városban, számítógép segítségével lehetőségünk nyílik arra, hogy megismerkedjünk a csillagos ég titkaival” – indította az előadást dr. Szenkovits Ferenc, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem docense. Emlékeztetett: az ember évezredeken át minidig kíváncsi volt a csillagos égboltra, és próbálta annak titkait megfejteni.
Ennek következtében évszázadokkal ezelőtt sokkal jobban ismerték a csillagok állását. Jobban tudtak tájékozódni térben és időben, földrajzi helyek meghatározására, hajózáskor használták, de még a sivatagi vándornépek is az égitestek segítségével tájékozódtak. A tudomány fejlődése szempontjából nagyon fontos a csillagok fürkészése, ugyanis nagyban hozzájárult a matematika fejlődéséhez, hiszen az égbolton a távolságokat fokokban mérjük, és a trigonometria tudománya is ennek köszönhetően alakult ki. A csillagászat így a legősibb természettudománynak is nevezhető.
Fotó: Simó Helga
Csillagnézés a meleg szoba kényelméből
A professzor kifejtette, hogy régebb sokkal nehezebb dolguk volt az embereknek, mert nem állt rendelkezésünkre számítógépes program vagy okostelefon, amivel manapság már könnyen tudunk információt gyűjteni. Régen térképeket, atlaszokat használtak a csillagászok, hogy segítsék a tájékozódást. Napjainkban már sokkal egyszerűbb a csillagvizsgálás, és ha felhős is az ég, ugyanazt a látványt jeleníthetjük meg bent a szobában. A csillagászok az észleléseket is gyakran úgy végzik, hogy a távcsövük kint van valahol egy magas hegy tetején, ők pedig ülnek, akár tőle több ezer kilométerre egy meleg szobában, és onnan vezérlik, alig van szükség műszaki személyzetre, amely felügyeli a távcsöveket. „Ma már nem minden csillagász rekedt, mint régen, mikor kupolában, a hidegben kellett végezni az észleléseket”– jegyezte meg nosztalgikusan Szenkovits.